1945. május 28-án született Szatmárnémetiben, polgári családból. Édesapja jogász, édesanyja könyvelő, az apai felmenői közül az ükapja is egyetemet végzett, a családban több református lelkész, földbirtokos, orvos, tanár, jogász, paptanár van, az anyai nagybátya újságíró. Apja a kommunizmus kezdeti éveiben nem hajlandó ártatlan embereket, papokat, apácákat elítélni, ezért lemond bírói állásáról, és felkészültségéhez képest méltatlan, rosszul fizetett munkákat vállal. Állandó nélkülözések közepette, de könyvek és jó minőségű festmények között tölti a gyermekkorát. A család házait, földjeit államosítják, a pincébe cigányokat költöztetnek, az egykori műhelyt kiutalják lakásnak, Muhy Elek 19. századi lakásának maradványaiba is új lakók érkeznek.
1952-1963 Szatmáron végzi elemi és középiskolai tanulmányait, közben 12 éves korától portrékat készít természet után, délutánonként a helyi Népművészeti Iskolában tanul festeni, rajzolni Litteczkyné Krausz Ilonától. Ekkor a családban már két rajztanár is van, de egyik sem foglalkozik a felkészítésével, Szatmáron nincs művészeti líceum.
A családnak nincs anyagi lehetősége, hogy megfelelően felkészüljön a felvételire a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetbe, ezért az érettségi vizsga (1963) után a kolozsvári Pedagógiai Intézet képzőművészeti fakultásán szerez rajztanári oklevelet 1966-ban. Egyetemi hallgatóként tanulmányi ösztöndíjat kap, de jövedelem kiegészítésként a nyári vakációkban téglagyári segédmunkásként dolgozik, templomfestést vállal. Másodéves egyetemi hallgató, amikor édesapja gyomorrákban meghal. Harmadéves korában lehetőséget kap arra, hogy még három évig folytassa a tanulmányait a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben, de ezt anyagi okok miatt nem fogadhatja el, minél hamarabb biztosítania kell a megélhetését.
1967-1968 A kötelező katonai szolgálat (Tartalékos Tiszti Iskola, Bákó) letöltése után másfél évig a Szatmár megyei Aranyosmeggyesen tanít rajzot, történelmet. Szobát bérel a faluban, nyaranta autóstoppal járja az országot a barátjával, Zagyva Lászlóval. A szatmári Szent Antal templom számára nagyméretű festményeket készítenek, ezek az 1970-es árvíz alkalmával tönremennek.
1968-2008, 40 éven át a szatmári 10-es számú (II. Rákóczi Ferenc) Általános Iskola rajztanára, ettől az évtől Szatmárnémeti újra megyeközpont, bekapcsolódik a megye képzőművészeti életébe, rendszeresen részt vesz valamennyi közös tárlaton, egyéni tárlatokat rendez.
Az első egyéni kiállítását 1969-ben nyitotta meg Szatmárnémetiben, a színház előcsarnokában az akkori irodalmi titkár, Gyöngyösi Gábor kérte fel erre. Az ezt követő években a Szatmári Hírlap, Új Élet, Ifjúmunkás, Tanügyi Újság, Geneza, Előre, Igaz Szó, Cronica Satmareana, Művelődés, Utunk, Contemporanul, Korunk közli a munkái reprodukcióit, cikkek jelennek meg a munkásságáról.
1970-ben az árvíz elönti a város legnagyobb részét, a megyei tárlatra begyűjtött képeket is elmossa a víz. Járványveszély van, a tanulókat táborba viszik Törcsvárra, ahol kezdő tanárként egy hónapot marad.
1970-től József Attila, Franz Kafka stb. verseit, írásait illusztrálja, képet ajándékoz A Hét képtárának.
1971-ben kap egy kis szobát a Képzőművészek Szövetségének Szatmár Megyei Fiókjától a 14-es lakónegyedben, amelyet majdnem két évtizeden keresztül műteremként használ. Részt vesz az országos grafikai tárlaton, amelyet Galacon rendeztek.
1972-ben elkészíti a Város sorozatot, ezek a munkák már nincsenek meg, elajándékozta sok más rajzával együtt.
1973-tól közöl írásokat a helyi és központi lapokban. Az első ilyen írása a Szatmári Hírlapban jelent meg Mivel játszhatunk? – címmel. Ez lényegében egy hozzászólás az amatőrökről és hivatásosokról szóló vitához. 1973-ban újabb országos tárlaton szerepel, ettől az évtől teljesíti a Román Képzőművészek Szövetsége tagságának feltételeit, de kérelmeit politikai okokból rendre visszautasítják, a rendszerváltásig útlevelet sem kap.
1973-ban Bukarestben, a Petőfi Sándor Művelődési Házban rendez egyéni tárlatot, a kiállítást A Hét munkatársa, Ágopcsa Marianna nyitja meg. Ebben az évben Szatmáron is rendez tárlatot, a képeinek 3-4-5 címet is ad, hogy ezek direk, a rendszer ellentmodásait tükröző üzenetét, mondanivalóját még véletlenül se lehessen félreérteni.
1975-ben kiállítást szeretne rendezni a Bohócok sorozatából, ezt betiltják, majd néhány hét múlva a Régi színészek címmel engedélyezik. Illusztrálja A Hét című hetilapot. Falusi tárlatokat szerveznek, Udvariban, Kaplonyban ahol a Bohócok sorozata képeit állítja ki
1977 Megvásárolja a Kulturális Bizottság egy munkáját. A pártfogolt kollégáktól évente 3-4 képet vásároltak, tőle 20 év alatt 1-2 munkát vettek. Élmunkás-portré tárlatot rendeznek Szatmáron, amelyre az önarcképét küldte be.
1978-ban kezdi közölni a Szatmári Hírlapban Ágopcsa Mariannával a Hétköznapi esztétika című cikk-sorozatot. Ebben az évben nyeri el az Ifjúmunkás országos karikatúra pályázatának az első díját, később Új Élet-díjban részesül.
1978-1982 között elvégzi a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézet művészeti muzeológia szakát, ezzel főiskolai rajztanári diplomáját egyetemire egészíti ki, és műkritikusi képesítést is szerez.
1979-ben feleségül veszi Ágopcsa Marianna művészettörténészt, újságírót. Lányuk, Csilla 1979 novemberében születik. Az Ifjúmunkás külső munkatársa, rendszeresen közöl itt cikkeket, amelyeket saját rajzaival, kompozícióival illusztrál.
1979-1982 között több tucatnyi karikatúrát közöl az Új Életben, Ifjúmunkásban, Szatmári Hírlapban, több országos tárlaton szerepelnek a munkái.
1984-ben egyes tanügyi fokozatot szerez, ebben az évben egyéni kiállítást rendez a szatmári Galériában. A tárlat anyaga számokból kialakított, absztrakt kompozíciókból, valamint a gyermekrajzok világát idéző monotípiákból áll.
Balla Józsefről szóló kismonográfiája 1985-ben jelent meg a bukaresti Kriterion Kiadónál. Ettől az évtől egyre gyakrabban közöl képzőművészeti tárgyú írásokat. Részt vesz néhány rajztanárok számára szervezett helyi, illetve országos alkotótábor tevékenységében, tárlaton, többek között Nagytarnán, Nagyszebenben, Bukarestben.
1986– Ebben az évben készül a Játszani is engedd c. hétoldalas írása, amely a rajztanításról szólt, és A Hét évkönyve közli.
1987-ben a Kriterion Kiadó felkérésére hozzákezd az Erdős I. Pál kismonográfia megírásához. Könyvét befejezi, de az 1989-es fordulat után a kiadó, mint „aktualitását vesztett témát”, nem jelenteti meg. 1987-1989 a diktatúra legsötétebb, legkilátástalanabb évei voltak.
Az 1989-es fordulat után kérés nélkül a Román Képzőművészek Szövetségének teljes jogú, végleges tagja lesz, amiről hivatalos értesítést kap. Rá két hónapra a Szatmár megyei fiók elnökévé választják, az országos vezetőség tagja, részt vesz a szövetség bukaresti Kongresszusán. Az előző rendszer által kinevezett elnök minősíthetetlen viselkedése miatt rövidesen lemond a tisztségeiről. Lehetőséget kap arra is, hogy városi, illetve megyei tanácsosi tisztséget töltsön be, de nem vállalja, mert ezeket politikai megbízatásnak tekinti.
1990-től néhány évig a frissen alakult szatmári pedagógiai líceumban tanítja a képzőművészeti-, vizuális nevelés módszertanát. Ettől az időtől kezd módszertani írásokat közölni, ezzel párhuzamosan folyamatosan tanulmányozza a hazai és külföldi szakirodalmat. Annyi képtelen marhaság jelenik meg a helyi lapban a rendszerváltást követően, hogy elkezdi egy paródiasorozat közlését a Szatmári Friss Újságban. Az első írás az Ejnye-bejnye, horthysta-szeparatista csavaranya címmel jelent meg és Boros Ernő újságíró modorosságát és körülményeskedését gúnyolta ki. Ezt követte az Éljen, A genézis, Megéltem, megszenvedtem, Lehet-e behúzott farokkal fejet csóválni?, A téma az utcán hever, Kire haragudj, hol a határ?, Éhes vagyok, Könnyű neked Krampusz Józsika néni, Volt egyszer egy hangulat, A forradalom négy vívmánya stb.
Sokan játszanak a térségben forradalmárosdit, szaporodnak a hősök, a legtöbben megfeledkeztek arról az egyszerű tényről, hogy a változások előfeltételét nem Temesváron, Budapesten, Belgrádban, Varsóban, Prágában teremtették meg a kis országok kis forradalmárai, hanem Máltán a nagyhatalmak. Visszatérő kérdés, hogy kik lőttek decemberben? A válasz egyszerű, csak a belügynek és a hadügynek voltak fegyverei, lőszere.
1992-től több mint három éven keresztül dolgozik a Szatmári arcképek sorozatán, amely 220 portrét tartalmaz. Ezek jó részét a Szatmári Friss Újságban közli, de füzet formában is megjelenik. Ettől az évtől vesz részt a magyarországi Hejcei Nemzetközi Alkotótábor tevékenységében, kiállításain. A véndiák-találkozó keretében megrendezi a szatmári magyar művész-tanárok kiállítását a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, amelyen Csapó Sándor, Szatmári Jolán, Mohy Sándor, Olajos Béla, Muhi István és Muhi Sándor alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. A továbbiakban 10 éven át, évente rendez egy-egy nyári, dokumentum jellegű tárlatot ugyanitt. Megírta felkérésre Molnár Dénes katalógusának az előszavát, egy hatoldalas, átfogó bemutatást.
1993-ban Aranykorszak, fénykorszak címmel kiállítást rendez a színház előcsarnokában, amelyen a szatmári piacon vásárolt kommunista kitüntetéseket használja képeihez kiegészítő elemekként. Ettől az évtől magyar és román nyelvű fokozati dolgozatok tudományos irányítója képzőművészeti nevelésből, és szakfelügyeleti feladatokat is ellát.
1994-ben Szatmár megye polgárainak szavazata alapján elnyeri a Szent-Györgyi Albert emlékportré-díjat. A magyarországi Hármashatárban Kiss Ferenc újságíró ismertette a Szatmári arcképek sorozatot.
1995-ben betölti az 50. évet, ebből az alkalomból retrospektív tárlatot rendez a szatmári Művészeti Múzeumban. Ettől az évtől 1998-ig közli fejezetenként a Szatmári Friss Újságban a Képzőművészeti élet Szatmáron címet viselő kismonográfiáját. Elnyeri a Collegium Transsylvanicum ösztöndíját a Kulcs a vizuális művészetekhez címet viselő tankönyve tervezetével.
1996-ban bekapcsolódik az újraalakult Barabás Miklós Céh tevékenységébe, részt vesz kiállításain. Másodjára is elnyeri a Collegium Transsylvanicum ösztöndíját, ezúttal egy módszertani útmutatóval, amelyet az óvodákban és elemi iskolákban tanítók számára készített. A március 15-i nagykárolyi kiállításról a Nagykároly és Vidéke, a Gazeta de Nord-Vest, valamint a Szatmári Friss Újság tudósított.
1997-től kezdi felmérni és feldolgozni a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye képzőművészeti anyagát. Ez a munka több mint egy évtizedig tart, űrlapok százait, az épületek, a plébániák történetének részletes leírásait, fotók tízezreit tartalmazza. Ennek kapcsán tanulja meg a számítógép, digitális fényképezőgép és különböző számítógépes, képfeldolgozó program használatát, csatlakozik a világhálóra, itt szerzett ismereteit a későbbiekben több területen kamatoztatja. Az Romániai Magyar Szó-ban megjelent a Miért kell nektek Barabás Miklós Céh? – című írása. Jelentős szerepet vállal az elkobzott családi vagyon visszaszerzésében, ami ennyi idő után leromlott állapotban van, és sok részre oszlik.
1998-tól óraadóként, egyetemi magántanárként éveken át több főiskolán tanítja román és magyar nyelven a képzőművészeti nevelés és a kézművesség módszertanát leendő óvó- és tanítónőknek, diplomamunkák, államvizsga- dolgozatok szakmai irányítója, az eltelt évek, évtízedek során hozzávetőleges 150 ilyen munka létrejötténél bábáskodik Szatmár, Máramaros és Szilágy megyében, tanít a turisztikai technikumban, szakfelügyeleti feladatokat lát el. Megjelent az Echipa c. szatmári kulturális lap első száma, amelynek a teljes grafikai anyagát készítette.
1999-ben 45 arcképet ajándékoz a református gimnáziumnak, ezek a líceum keretén belül a díszteremben állandó kiállítás anyagát képezik. Egy másik, a szatmári püspököket ábrázoló sorozata a Hám János Iskolaközpontban van. A Szatmári Friss Újságban bemutatja Muhi István Fogságnaplóját, ennek képanyagából kiállítást rendez a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a véndiáknap alkalmából.
2000 nyarán Olaszországba (Velencébe, Firenzébe, Rómába) utazik, ez életében az első nyugati útja. Születésnapján köszöntötte a Szatmári Friss Újságban nagybátyát, a 98 éves Mohy Sándort.
2001 A Nagykároly és Vidéke a Szatmárnémeti római katolikus templomai c. album nagykárolyi bemutatójáról számolt be.
2002-ben testvérével, Miklóssal, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium akkori igazgatójával kiállítást rendeznek az intézményben Mohy Sándor szatmári, a család tulajdonában lévő festményeiből, a művész születésének 100. évfordulója alkalmából.
2003-ban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életmű-díjában, Ezüstgyopár-díjban részesül.
2004-ben az RMPSZ Tudományos Tanácsának a tagja lesz, átveszi Szovátán a Teleki Oktatási Központban az Apáczai-díjat, ugyanebben az évben, az egyházmegye érdekében kifejtett tudományos munkája elismeréséül Scheffler János-díjat kap. Meghívják Budapestre a Schola-Orbis tudományos tanácskozásra. Előkészíti, megrendezi az egyházmegye jubileumi (1804-2004) kiállítását. Megkezdi közölni román nyelven a szatmári Informaţia Zilei lap mellékletében (Informaţia de Duminică) az Építészet Szatmáron címet viselő kismonográfiáját. Ugyanitt közli több részletben a Szatmári arcképek sorozatának egy jelentős részét is.
2005-ben egyéni kiállítást rendez a szatmári sugárúti Galériában. Ez év nyarán Ausztriában, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában jár. Szatmár új püspöke megbízza a leltár folytatásával, kiegészítésével. Évekig járja két restaurátorral az egyházmegye templomait, plébániáit, fotókat készít, adatokat gyűjt, valamint a begyűjtött anyag feldolgozását, rendszerezését, finomítását végzi. Közben a munkatársaival egyházművészeti kiállításokat rendez, előadásokat tart. Magyarországon, tapasztalatcserén vesz részt, Egerben, Győrön, Esztergomban látogat meg egyházművészeti gyűjteményeket, kiállításokat. Részt vesz Kolozsváron a BMC székházának avatóünnepségén. Megkezdi a Szemléltetők című DVD anyagának az összeállítását, amely azóta több feljavított, bővített átalakítást élt meg, és amelyből több százat ajándékozott tanítványainak, kollégáknak.
2006-ban rendezte a püspökség restaurátoraival a Biblia Éve tárlatot.
2007-ben Felszámolta az újságcikkei és reprói gyűjteményének jelentős részét, elnyeri a Gheorghe Lazăr Diploma I. fokozatát, részt vesz egy itáliai társasutazáson. Megkezdi a Szatmári Hírlap mellékletében a Híres alkotók, műhelyek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében sorozatának a közlését. A melléklet szerkesztőbizottsági tagja, állandó munkatársa. Júniusban megszületik az első unokája: Ács-Muhi Klára. A Duna TV stábja készít hosszabb beszélgetést vele. Megjelent a tanítványai által illusztrált második kötet: A Hattyúleány. Naptárt tervezett felkérésre a Szatmári Hírlapnak.
2008-tól a Hejcei Nemzetközi Alkotótábor örökös tagja lesz, ettől az évtől vonult általános iskolai tanárként nyugállományba, de még 12 éven át tovább tanít, többek között a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, a nagybányai, nagyváradi, kolozsvári egyetemek kihelyezett tagozatain. Mint a Román Képzőművészek Szövetsége tagja, 50%-os nyugdíjkiegészítést kap, a püspökségtől kapott összegekkel,a visszaszerzett családi vagyon ráeső részével olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy felújíthatja a lakásukat, támogathatja a családot alapító leányát, utazhat. Tavasszal Bécsbe, Párizsba, Brüsszelbe, Prágába utazik. 2008-tól tagja a Scriptor Alapítvány kuratóriumának, valamint a püspökség Történelmi Bizottságának.
2009-ben sokszorosíttatja a BBTE szatmári tagozata — a Sodrásban címet viselő jubileumi kiadvány mellékleteként — a Szemléltetők című módszertani munkáját, amely akkor már 25 ezer képet, valamint több mint 600 oldalnyi szöveget tartalmazott a rajztanítás, kézművesség módszertanáról. Részt vesz Budapesten az Apáczai-díjasok találkozóján, valamint egy társasutazáson Angliában, ahol Londont és néhány környező települést látogatnak meg. Még 2009 elején, januárban kezdte el a honlapja anyagának az összeállítását.
2010-ben elnyerte a Hejcéért címet, a falu tiszteletbeli polgára lett, ugyanebben az évben átveszi Szovátán az Apáczai-díj ezüst fokozatát. Részt vesz egy görögországi úton, üdülésen. Kollégájával, Eugen Munteanuval megrendezik a Szatmár megyei képzőművészek tárlatát a lengyelországi Rzeszówban, megnyitja román nyelven a tárlatot. Megkezdte egy újabb sorozat közlését a Szamosban: Ornamentika Szatmáron. Elkészítette a Kölcsey Ferenc Főgimnázium logóját.
2011-ben részt vett egy Benelux tanulmányúton, a holland, flamand mesterek alkotásaival, életterével ismerkedett. Elkészítette a Kortárs közhelyek című sorozatot. Megkezdte egy esszé-sorozat közlését a Cimborában. Megkapta a magyar állampolgárságot. A 20 éves évforduló alkalmából RMPSZ jubileumi emlékérmet kapott.
2012-ben a szatmári művészeti múzeummal jubileumi tárlatot rendezett Mohy Sándor tiszteletére, születésének 110 éves évfordulója alkalmából. Ebből az alkalomból emléktáblát rendel és avat az egykori műterem falán. Megrendezte Szatmáron és Kolozsváron a Kortárs közhelyek című grafikai tárlatát. Több plakátot, logót, könyvborítót, szórólapot tervezett, részt vett a 22. Hejcei Nemzetközi Alkotótábor tevékenységében, elkészítette a tábor katalógusát. Felkérésre kismonográfiát készített Sarkadi Sándor szatmári képzőművészről.
2013-ban megjelent a Sarkadi Sándorról írt kismonográfiája. Ugyanebben az évben egyéni tárlatot rendezett a szatmárnémeti újközponti Galériában, A pillepalack kalandja címen. Elkészítette a kollégák közreműködésével a 22 éves Hejcei Nemzetközi Alkotótábor teljes képzőművészeti anyagának a leltárát, valamint a DVD mellékleteként tanmenet-javaslatokat szerkesztett az óvodától az egyetemig képzőművészeti nevelésből és kézműves tevékenységekből.
2014. Előadás-sorozat tartott a Magyar Néppárt székházában a szatmári képzőművészeti életről. Bemutatta Kolozsváron a BMC székházban a Pillepalack kalandja című tárlatának anyagát.
2015. Megjelent a 101 vers Szatmárról, a kötetet a grafikái díszítik. Youtube csatornát létesített, amelyen több, mint 150 saját készítésű kisfilme látható. Elkészítette a Mezei Józsefről szóló kismonográfiát. Részt vett Kolozsváron az RMDSZ kolozsvári ügyvezető elnökségén, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságnak alakuló gyűlésén az RMPSZ küldötteként. Megszületett a második unokája: Ács-Muhi Lőrinc. Felavatták Zagyva László Hám János emlékművét, a székesegyházban két nyelven beszédet mondott ebből az alkalomból. Az unokatestvére, Barbul Éva meghalt.
2016. A Szatmár Megyei Múzeum megrendezte gyűjteményes tárlatát, ezen az érdeklődők az írásaival, könyveivel, módszertani, helytörténeti tevékenységével, az általa készített elektronikus lemezekkel is megismerkedhettek. Elkészült a kisfilm, amelyben Muhi István fogságnaplóját mutatta be az RTV 1. magyar adása számára. Elnyerte az Apáczai-díj arany fokozatát. Több helytörténeti vetélkedőt indított a Szatmári Kultúra, Régi Szatmár oldalakon, amelyeken saját készításű oklevelek százait osztotta ki a nyerteseknek.
2017. Szabadkán, a régiók találkozóján egyedül képviselte az Erdélyi Értéktár Bizottságot. Július 15-én a véndiáktalálkozón megrendezte, megnyitotta Muhi István tárlatát a Fogságnapló képeiből, ugyanitt nyitotta meg Tarczy István emlékkiállítását is. Matusinka Beáta felkérte, hogy vezesse a SzFÚ által kezdeményezett Szatmári sétákat és írjon ezekről. Elek György interjút készített vele a Szatmári séták kapcsán. Megnyitotta Olajos Béla tárlatát a magyarországi Százhalombattán, írt a Friss Újságba az eseményről. Budapesten az Origo Filmstúdióba részt vett a Magyarország szeretlek műsor felvételén. Részt vett Budapesten egy könyvbemutatón, amelyben Muhi István rajzai is szerepelnek. Pálfi Balázs interjút készített vele alkotói tevékenységéről a Kossuth Rádónak.
2018. Részt vett a Szatmárnémeti Értéktár beindításában, tagja a bizottságnak. Kolozsváron az Apáczai Líceumban megnyitotta a Szatmár megyét bemutató tárlatot, ezután megtartotta az előadását Morzsák Szatmárnémeti építészetéből és képzőművészeti életéből címmel. Kereskényi Noémi egy RMDSZ havi kiadványhoz (Tessék kérem!) készített beszélgetést arról, hogyan lehet értelmes, hasznos dolgokra felhasználni a facebook, világhálós oldalakat. Megnyitotta Habarics Ilona és Zsolt tárlatát a szatmári Forrásközpontban. Megrendezte Szatmáron a Szamolcs, a szamosi szörny tárlatát az újközponti Galériában. Megnyitotta Zilahon Székely Géza tárlatát. Részt vett az Ács Alajos Játékszínben, a Szatmári Friss Újság és a Harag György Társulat közös szervezésében az Az elit- és a tömeg viszonya című nyilvános beszélgetésen. Öt Szatmári sétát vezetett, megjelent a Szatmári séták kötete. Hosszas utánajárás, levelezés után Budapesten az Országút Társulat kiadásában megjelent Muhi István Képeskönyv a hadifogságról kötete.
2019. Megnyitotta Finta Edit tárlatát Szatmáron. A Miskolci Nemzeti Színházban közös tárlatot rendezett Szemák Zsuzsával és Nyiri Zoltánnal, megnyitotta a kiállítást. Balázs Lajos Cérna és tű néprajzi kötetéhez 34 illusztrációt, borítót készített. Részt vett a Szamos újraindításában, újabb öt sétával gyarapította a Szatmári séták sorozatát.
2020. Svetz Izabellával megnyitotta az Iparosotthonban Somogyi Győző és Potyók Tamás kiállítását, amelyen jelen volt József Károly főherceg is. A református gimnázium csapata, az Iparosotthon őrei interjút készített az épület történetéről, építéséről, díszeiről, stílusáról. 53 évei tanítás után ebben az évben vonult vissza saját elhatározásból és végleg a tanügyből. Megnyitotta Fodor Kálmán és Szejke Vilmos tárlatát az Iparosotthomban, illetve a Művészeti Múzeumban. A szatmári Művészeti Múzeumban részt vett a Semn tárlaton, beszédet mondott, cikkeket közölt a helyi lapban a tárlatról. Díjat alapít a vizuális művészetek területén jeleskedő végzős tanuló számára a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban.
2021. Megnyitotta Szemák Zsuzsa tárlatát, a Dali tárlatot Szatmáron valamint a Művészeti Múzeum gyűjteményéből rendezett kiállítást. Elkészítette a püspökség felkérésére a felújított Székesegyházról szóló album anyagát és hozzákezdett a Trei secole de arta satmáreana album anyagának összeállításához, amelyet a Művészeti Múzeummal közösen készít. Részt vett a BMC országos tarlatán Csíkszeredában. Több borítót tervezett, közös tárlatokon vett részt, elkészítette a Kéregmesék és az Avarképek sorozatokat, több tucat írása jelent meg különböző lapokban, kiadványokban, előadásokat tartott, városnéző sétákat vezetett, filmek, interjúk készültek vele a városról, a munkásságáról többek között a Magyarság Háza részére. Megkezdte az unokája, Klára fokozatos felkészítését a képzőművészeti tevékenységre, tanulmányok, rajzok, olajfestmények, kompozíciók tucatjait készítették együtt.
2022. Előadásokat, városismertetőket, tárlatnyitókat, könyvbemutatókat tartott Nagykárolyban, Nagybányán, Szatmárnémetiben, folyamatosan jelentek meg reprói különféle világhálós oldalakon, a jubileumi véndiáktalálkozó alkalmából kiállított 70 portrét az Iparosotthonban a Szatmári arcképek sorozatból. Március 15-én átvette az Ezüst Tulipán-díjat a szatmári színházban, kvízjátékot indított Szatmárnémetiről a szatmar.ro oldalon, elkészítette 23 turisztikai nevezetesség leírását a VizitSatu Mare oldal számára, csoportos tárlatokon szerepelt a munkáival, a 2021. októberében indult Új Hétben megjelent a 80. műkritikai írása, folyamatosan szerkesztette a Sugárút képzőművészeti rovatát, benyújtotta pályázatát az Apáczai-díj gyémánt fokozatára, a folyamatosan bővített honlapja látogatóinak a száma elérte a 850 000. személyt, az oldallátogatások száma több millió, naponta 300-600 személy keresi fel.
