Az ismeretlen Olajos Béla
Emlékeim szerint sokan gondolták, gondolják Szatmárnémetiben, hogy a barátai voltak azok közül, akikkel megélhetési gondok miatt közös munkát vállalt, vagy azok, akikkel együtt horgászott, egy iskolában tanított, ugyanabban a házban, környéken lakott, esetleg megivott egy-egy „röviditalt”. Nem tudom hányan tudták, tudhatták róla valójában, hogy mit érez, mit gondol környezetéről, arról a világról, amelybe akarva-akaratlanul belecsöppent. […]
Egységes, hiteles, meggyőző
Moldvay Katalin márciusban nyílt szatmári tárlata a Vécsey-házban az utóbbi időszakból egyike Szatmárnémeti legjelentősebb képzőművészeti eseményeinek. A belépőt egy egységes hatású, sejtelmesnek, távolságtartónak tűnő fekete-fehér miliő fogadja. Rövid nézelődés után kiderül, hogy ez a mikrokozmosz lényegében egész közeli, hiszen a mi hétköznapjainkról, banálisnak ható gesztusainkról, tárgyainkról, tűnő pillanatainkról, eldobásra szánt, de valahogy hozzánk tapadt, életünk […]
Kiállításokban nincs hiány
Nem panaszkodhatnak a szatmáriak, sűrűn nyílnak tárlatok városunkban a legkülönbözőbb kiállítótermekben vagy annak nevezett helyiségekben, folyosókon. Sajtójuk is van, hiszen válogatás nélkül olvashatunk, hallhatunk naponta itt-ott megnyitókról, díszbeszédekről, ismertetőkről. Azon sincs sok csodálkozni való, hogy valamennyi kiállító önmagát képzőművésznek, a tárlatát pedig képzőművészeti kiállításnak titulálja, mert az ilyen típusú összemosási kísérlet sokaknak jól jön. Az […]