A megyésítés
1968–ban Szatmárnémeti újra megyeközpont lett, és ez a változás művelődési életére is frissítően hatott. A megyei pártbizottság első titkára, Iosif Uglár Nagybányáról érkezett, vele jött Erdős I. Pál is, aki azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg, irányítsa a frissen alakult megye képzőművészeti életét. Erdős akkoriban már országosan elismert művész volt. 1963–ban Állami Díjat, majd egy évre […]
Művészeti élet az ötvenes-hatvanas években
A háború utáni művészeti élet sivárságáról hiteles vallomás az, amit Erdős I. Páltól idéztünk. Litteczky–Krausz Ilona se látta sokkal rózsásabban a helyzetet a már említett emlékirataiban: „Litteczky élénk, tevékeny természetét a sok átélt szörnyűség (a második világháborúról van szó) sem változtatta meg. A város művészeit gyűlésre hívta össze, meg is jelentek néhányan a sok értékes […]
Művésztanárok
A mindennapi gondok, a megélhetés biztosítása sodorta tanári pályára a legtöbb képzőművészt. Sokuknak nem sikerült összeegyeztetni a tanári pályát az alkotással, és emiatt lemorzsolódtak a művészi pályáról. Ez persze korántsem törvényszerű. Ebben a korban és később is akadtak szép számmal olyanok, akik pedagógusi munkájuk mellett alkotóként is figyelemre méltó életművet hoztak létre. Mohy Sándor (1902–2001) festőművész, […]
A művészeti élet folyamatossá válásának kezdetei
A továbbiakban Popp Aurél és Litteczky Endre erőfeszítéseinek hatékonyságát egyre nyilvánvalóbb eredmények igazolják. A két világháború közötti időszakban sok tehetős magánember és közintézmény rendelt elsősorban arcképeket. Egyre több polgári lakás falait díszítették jó minőségű pasztell– és akvarellképek (tájak, csendéletek), valamint színezett rézkarcok, illetve linóleummetszetek. Ezek mindmáig szép számmal fellelhetőek Szatmárnémetiben, bár az információk hiányában az alkotások új tulajdonosai alig […]
A Nagybányai művésztelep és a szatmáriak
A Nagybányai művésztelep és a szatmáriak Köztudott, hogy a nagybányai művésztelep meghatározó szerpet játszott egész térségünk képzőművészeti életében. Nem kerülte el ez a hatás Szatmárnémetit sem, amely a szabadiskola működésének első évtizedeiben vármegyei központ volt és közigazgatásilag Nagybánya, egész Máramaros hozzá tartozott. A közvetlen, erőteljes befolyás egyedüli gátja, hogy ez idő tájt még alig beszélhetünk képzőművészeti életről városunkban. Ennek ellenére […]
A hőskor
A múlt századfordulón még alig volt művészeti élet Szatmáron: kevesen alkotnak a városban, azoknak a képzőművészeknek a száma, akik innen származnak, szintén elenyésző. Róluk részletesebben a Művészek névsora című fejezetben számolunk be. Közülük külön említést érdemel az Avasfelsőfaluból származó Góth Móric (1873–1939), akinek kalandos, élményekben gazdag élete volt. Münchenben, Nagybányán, Bécsben, Párizsban tanult festészetet és túlnyomórészt Németalföldön dolgozott. 1908–tól vett részt a budapesti Műcsarnok kiállításain, valamint számos […]
A Királyi Katolikus Főgimnázium képzőművészeti értékei
Természetesen nemcsak a református gimnázium őrzött Szatmáron művészi értékű alkotásokat. A Szatmári Királyi Katolikus Gimnázium (ma Mihai Eminescu Kollégium) 1940–41–es évkönyve részletesen tudósít arról, hogy milyen alkotások díszítették az 1912–ben átadott épületet, és ezek milyen sorsra jutottak 1919 után. A legtöbb érték a díszteremben volt. Ennek négy gyönyörű vitróját, amelyek Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent […]
A református gimnázium tanári szobájának falfestményei
A szatmári laikus festészet legrégebbi és legjelentősebb alkotása a Szatmárnémetiben született Bartók Lajos (1851–1902) nevéhez fűződik. Ezek a falfestmények a református gimnázium tanári szobájában tekinthetőek meg. Bartók Lajos 1872 és 1876, illetve 1885 és 1889 között látogatta a frissen alapított budapesti mintarajziskolát. A szatmári református egyház felkérésére 1884–ben készítette el Gyene Károly és Darvay Ferenc arcképét. Mindketten közéleti személyiségek, a református gimnázium támogatói […]
A kezdetek
Banner Zoltán Mohy Sándorról írt kismonográfiájában (Kriterion, Bukarest, 1982) így ír Szatmárnémeti művészeti múltjáról: „Szatmár művészeti múltját jórészt homály fedi.(…) Templomai mind a múlt századból, legfennebb a század elejéről származnak. (…) Hiába is keressük a szatmári múzeum és képtár anyagában régmúlt korok, az előző századok művészetének emlékeit. (…) A múlt század közepén született az első […]
Bevezető
1995 elején kezdtem hozzá a Képzőművészeti élet Szatmáron című kismonográfiám megírásához. Akkoriban már csaknem három évtizede voltam tagja a Romániai Képzőművészek Egyesülete szatmári csoportjának, amelyhez korábban két nagybátyám, Mohy Sándor és Muhi István is tartozott. Így szép számmal álltak rendelkezésemre katalógusok, dokumentumok, szórólapok, fotók. Családom révén már gyermekkoromban megismerkedhettem a város képzőművészeti életének több jelentős személyiségével, akik közül később néhánnyal közös […]