Irodalom, könyvészet

Bagossy Bertalan A Szatmárnémeti Gazdasági Egyesület története (Szatmár, Pázmány–Sajtó, 1911) Banner Zoltán Erdélyi Magyar művészet a XX. században (Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1990) Banner Zoltán Mohy Sándor (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982) Beke György Boltívek teherbírása (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983) Benedek Zoltán Nagykároly kultúrtörténete (Otthonom Szatmár megye 11., Szatmárnémeti, 2000) Ébner László […]
Műkritika

A képzőművészeti élet kialakulásának természetes velejárója, kísérőjelensége Szatmáron is a műkritika megjelenése. Ez természetesen itt sem volt egyszerű, zökkenőmentes folyamat. A kiállítások, művészeti tevékenységek ismertetésének, népszerűsítésének szükségszerűségét elsősorban az alkotók ismerték fel, és gyakran ők maguk voltak azok, akik a tárlatkrónikákat, ismertetőket, jegyzeteket írták. Ez a felismerés sarkallta írásra Litteczky Endre festőművészt is, aki édesapja lapjában, a […]
Szatmárnémeti köztéri szobrai

Szatmárnémeti korábban nem bővelkedett köztéri szobrokban: a XX. század közepén a városi kórház előtt álló Dr. Lükő Béla szobor mellett még állt a megcsonkított Kölcsey-szobor a Láncos–templom hátánál. Ezeknél természetesen jóval több volt, de ma már nincsenek meg: a rendszer–, illetve impériumváltozásoknak estek áldozatul. Így járt a főtéri első világháborús katonai emlékmű, az Árpád utcai (B-dul Vasile Lucaciu) Huszár–szobor. A Kossuth–kert […]
Az ezredforduló

1997–től új színfolttal gazdagodott Szatmár képzőművészeti élete. Az akkor elindított városnapi kiállítások, képzőművészeti vásárok azóta rendszeressé váltak. Ugyanebben az évben rendezték meg immár harmadszor a „Belső esszé” című nagyszabású országos tárlatot a Művészeti Múzeum termeiben, amelyen nyolc megyéből 74 hazai művész állította ki alkotásait. Ez a rendkívül gazdag és változatos anyag betekintést nyújtott a kolozsvári, […]
Az avasfelsőfalusi csoport

A megye képzőművészeti életének egyik legdinamikusabb, legaktívabb csoportja Avasfelsőfaluban (Negreşti–Oaş) van. 1995–ben mutatkoztak be Szatmárnémetiben egy közel 70 munkát felvonultató kiállítással, amelyen hat művész: Dorel Petrehuş, Ion D. Ion, Ioan Gozman, Corneliu Pop, Vasile Pop–Negreşteanu és Iosif Şaitoş munkáival ismerkedhetett meg a közönség Dorel Petrehuş eddig több nemzetközi, országos, számos csoportos és tucatnyi egyéni kiállításon mutatta […]
Kilencvenes évek

Az úgynevezett „átmeneti” időszakban sem szüneteltek a képzőművészeti események, kiállítások, bár ezeket szerényebb keretek között rendezték, csökkent a hivatalos támogatás, katalógusokat alig nyomtattak. 1994 májusában a Művészeti Múzeum termeiben nagyszabású tárlat nyílt. A krónikás, Emilian Onciu szerint ez volt az utóbbi négy év legjelentősebb kiállítása. Ezzel a megállapítással lehetne vitatkozni, ehelyett inkább felsoroljuk a kiállító […]
Csökkenő lendülettel

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején mintha csökkent volna a lendület, olykor a színvonal is, annak ellenére, hogy új, tehetséges művészek kapcsolódtak be a közösség munkájába, mint Lucian Oşan, Dan Sorin Şuta, Gnándt István, Erdei István, Pászkán Mihály. Lucian Oşan és Dan Sorin Şuta merész kompozíciójú és színvilágú munkáikkal hívták fel magukra a figyelmet. Mindketten rajztanárok, a közös kiállításokon […]
1974-1978

A 1974–es és 1975–ös tárlatok is szolgáltak újdonsággal. 1974–ben érkezett Szatmárra Szejke Vilmos festőművész, rajztanár, ahol 1992–ig, haláláig vett részt a közös tárlatokon. Olaj– és pasztellképei közül különösen tájképei kiválóak, a technika biztos ismeretéről, spontaneitásról, kialakult színvilágról tanúskodnak. Ezek a tárlatok már más hangulatúak, mint az előzőek. Csupán néhány jellemző címet idézek a katalógusból: Az építőtelep fényei, Tömbházak, […]
A megyésítés után

1969–től Gyöngyösi Gábor (akkoriban a színház irodalmi titkára volt) kezdeményezésére és szervező munkájának köszönhetően néhány évig rendszeressé váltak a kiállítások a színház előcsarnokában. Minden bemutató alkalmával egy–egy képzőművész nyitott itt tárlatot. A jelenségről így írt a szervező (Új élet, 1969, 19. szám): „A cél az volt, hogy a viszonylagos ismeretlenséget a hely látogatottságával ellensúlyozzuk, azaz a kiállítások […]
A megyésítés

1968–ban Szatmárnémeti újra megyeközpont lett, és ez a változás művelődési életére is frissítően hatott. A megyei pártbizottság első titkára, Iosif Uglár Nagybányáról érkezett, vele jött Erdős I. Pál is, aki azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg, irányítsa a frissen alakult megye képzőművészeti életét. Erdős akkoriban már országosan elismert művész volt. 1963–ban Állami Díjat, majd egy évre […]